A karrierút során előfordulhatnak olyan időszakok, amikor tudatosan vagy kényszerűségből, de távol maradunk a munkahelyi pörgéstől. Legyen szó gyermeknevelésről, egy elhúzódó betegségről, világkörüli útról vagy éppen a kiégés megelőzése érdekében beiktatott pihenőről, a visszatérés gondolata sokszor szorongással tölti el az embert. Félelem a lemaradástól, az elavult tudástól vagy a megváltozott vállalati kultúrától – ezek mind természetes érzések, de nem szabad, hogy megbénítsanak minket. A kulcs a tudatos tervezésben és a belső magabiztosság fokozatos visszaépítésében rejlik.
Az önbizalom helyreállítása az első lépés
A leghosszabb kihagyás alatt sem veszítjük el azokat az alapvető készségeket, amelyek korábban sikeressé tettek minket a szakmánkban. Fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy a munkán kívül töltött idő alatt is fejlődtünk, hiszen a problémamegoldás, az időmenedzsment vagy a türelem a magánéletben is csiszolódik. Sokan hajlamosak alábecsülni a „láthatatlan” tapasztalatokat, pedig ezek a soft skillek aranyat érnek a piacon. Érdemes listát írni azokról az eredményekről, amelyeket a szünet előtt értünk el.
Ne engedjük, hogy a belső kritikus hang elnyomja a kompetenciáinkat. A technológia változhat, de a jó munkaerő alapvető tulajdonságai, mint a megbízhatóság és a tanulási vágy, állandóak maradnak. Ha tisztában vagyunk az értékeinkkel, a kisugárzásunk is megváltozik az állásinterjúkon. Ez az alapozó szakasz nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ne áldozatként, hanem tapasztalt jelentkezőként lépjünk ki a munkaerőpiacra.
Próbáljunk meg kisebb célokat kitűzni magunk elé a visszatérés folyamatában. Először csak frissítsük fel a szakmai híreket, vagy olvassunk el egy-két aktuális tanulmányt. Minden egyes kis lépés segít abban, hogy újra a szakma részeként tekintsünk magunkra. A sikerélmények gyűjtése segít lebontani a bizonytalanság falait.
Frissítsük fel a tudásunkat és a kapcsolatainkat
A világ nem áll meg, és ez különösen igaz a digitális megoldásokra vagy a piaci trendekre. Mielőtt beadnánk az első jelentkezésünket, nézzünk utána, milyen új szoftverek vagy módszertanok váltak szabvánnyá a területünkön. Az online kurzusok és a szakmai workshopok remek lehetőséget kínálnak a tudásunk modernizálására. Egy friss tanúsítvány nemcsak a tudásunkat bővíti, hanem a munkáltatónak is jelzi, hogy aktívan teszünk a fejlődésünkért.
A kapcsolatrendszerünk felelevenítése legalább ennyire fontos, hiszen a legtöbb állás ma is ajánlás útján kel el. Keressük meg a korábbi kollégákat egy kávéra, és érdeklődjünk a szektor aktuális helyzetéről. Ne féljünk kimondani, hogy éppen a visszatérést tervezzük, mert az ismerőseink sokszor olyan lehetőségekről is tudnak, amelyek még meg sem jelentek a hirdetési portálokon. A kapcsolati háló aktiválása segít abban is, hogy újra belerázódjunk a szakmai nyelvhasználatba.
Az önéletrajzunkat is át kell alakítani
Egy többéves lyuk a CV-ben sokakat megijeszt, de a modern HR-trendek már sokkal elfogadóbbak ezzel kapcsolatban. Ahelyett, hogy rejtegetni próbálnánk a kihagyást, inkább adjunk neki keretet a dokumentumban. A kronológiai sorrend helyett érdemes lehet a funkcionális önéletrajzot választani, amely a készségeinkre és az elért eredményekre helyezi a fókuszt. Így az olvasó figyelme nem a dátumokon, hanem a valódi tudásunkon ragad meg.
Emeljük ki azokat a tevékenységeket, amelyeket a szünet alatt végeztünk, ha azok relevánsak lehetnek. Önkéntes munka, saját projekt vagy akár egy intenzív nyelvtanfolyam is jól mutathat a profilunkban. Minden olyan pont, ami aktivitást és proaktivitást mutat, növeli az esélyeinket.
Ügyeljünk a kulcsszavak használatára is, hiszen a toborzó szoftverek ezek alapján szűrik a jelentkezőket. A régi, elavult kifejezéseket cseréljük le a ma használatos szakzsargonra. Egy jól strukturált, modern megjelenésű önéletrajz azt sugallja, hogy képben vagyunk a jelenlegi elvárásokkal. Ne felejtsük el frissíteni a LinkedIn-profilunkat is, mert ez lesz az első hely, ahol utánunk néznek.
A kísérőlevélben rövidre és lényegre törőre foghatjuk a kihagyás okát. Nem kell mentegetőzni, elég jelezni, hogy a pihenő vagy családi időszak után most teljes energiával és motivációval térünk vissza. A hangsúly mindig a jövőn és azon legyen, mit tudunk hozzátenni a cég sikereihez.
Legyünk őszinték az interjún a szünet okairól
Amikor sor kerül a személyes találkozóra, készüljünk fel a „mi történt ebben az időszakban?” kérdésre. A legrosszabb stratégia a ködösítés vagy a füllentés, mert az bizonytalanságot sugall. Válaszoljunk őszintén, de tömören, és tereljük vissza a szót a szakmai kompetenciáinkra. Egy magabiztos válasz azt mutatja, hogy békében vagyunk a saját döntéseinkkel és életutunkkal.
Gyakoroljuk otthon a bemutatkozást, hogy ne akkor keressük a szavakat, amikor élesben megy a beszélgetés. Ha elmagyarázzuk, hogy a kihagyás alatt milyen új nézőpontokat nyertünk, az akár előnyt is jelenthet. Például egy szülői időszak után sokkal hatékonyabbak lehetünk a priorizálásban vagy a konfliktuskezelésben. Mutassuk meg, hogy a szünet nem visszavetett, hanem inkább kiegészítette a korábbi tudásunkat.
Az interjúztatók értékelik a transzparenciát és a határozottságot. Ha látják rajtunk a lelkesedést és azt, hogy valóban vágyunk a feladatra, a kihagyás másodlagossá válik. Kérdezzünk bátran a csapat dinamikájáról és a betanulási folyamatról is. Ezzel azt jelezzük, hogy hosszú távra tervezünk, és komolyan vesszük a beilleszkedést.
A fokozatosság elve a gyakorlatban
Nem biztos, hogy rögtön a legmagasabb pozícióba vagy a legstresszesebb munkakörbe kell visszaugranunk. Sokan választják a részmunkaidőt vagy a projektalapú megbízásokat az újrakezdéshez. Ez egyfajta tesztidőszak is lehet, ahol felmérhetjük, mennyire bírjuk a terhelést a hétköznapokban. A fokozatos visszatérés segít elkerülni a hirtelen jövő sokkot és a korai kiégést.
Érdemes lehet olyan cégeket keresni, amelyek kifejezetten támogatják a visszatérőket. Ma már léteznek „re-entry” programok, ahol mentorálással segítik a hosszú kihagyás után érkezőket. Ezek a helyek tisztában vannak a nehézségekkel, és biztosítják a szükséges türelmet. Ne érezzük ezt visszalépésnek, inkább tekintsük egy ugródeszkának.
A távmunka lehetősége is könnyíthet a helyzeten, különösen, ha családi logisztikát kell megoldanunk. A hibrid munkarend segít abban, hogy ne szakadjunk el teljesen az otthoni teendőktől, de közben jelen legyünk a szakmai vérkeringésben. Mérlegeljük, mi szolgálja leginkább a mentális egészségünket.
Fontos, hogy legyünk türelmesek önmagunkkal az első néhány hónapban. Természetes, ha elfáradunk a nap végére, vagy ha néha úgy érezzük, túl sok az új információ. Időbe telik, amíg az agyunk visszaáll a munkahelyi üzemmódra. Ne hasonlítsuk magunkat azokhoz, akik folyamatosan a pályán voltak.
Alakítsunk ki egy olyan napirendet, amelyben jut idő a pihenésre is a munka mellett. A visszatérés nem sprint, hanem egy hosszú távú folyamat, ahol a kitartás a legfontosabb. Ha jól kezeljük az energiáinkat, hamarosan újra természetesnek fogjuk érezni a munkát.
Találjuk meg az egyensúlyt a munka és a magánélet között
A visszatérés egyik legnagyobb buktatója, ha bizonyítási vágytól fűtve túlvállaljuk magunkat. Szeretnénk megmutatni, hogy semmit sem koptunk meg, ezért hajlamosak vagyunk minden feladatra igent mondani. Ez azonban gyorsan kimerüléshez vezethet, ami a frissen szerzett állásunkat is veszélyezteti. Tanuljunk meg nemet mondani, és tartsuk tiszteletben a saját határainkat már az elejétől fogva.
A sikeres karrier nem jelentheti a magánélet teljes feladását, különösen egy hosszabb szünet után. Beszéljük meg a családtagjainkkal vagy a környezetünkkel az új felállást és a megváltozott szerepeket. Ha otthon rendben vannak a dolgok, a munkahelyen is sokkal hatékonyabbak és nyugodtabbak tudunk lenni. A visszatérés egy új fejezet kezdete, amit mi magunk írhatunk olyanná, amilyenben jól érezzük magunkat.
