Az örökbefogadás az egyik legnemesebb döntés, amit egy állatbarát meghozhat, hiszen ezzel nemcsak egy életet ment meg, hanem egy hűséges társat is kap maga mellé. Ugyanakkor fontos tisztában lennünk azzal, hogy egy menhelyről érkező eb számára a környezetváltozás hatalmas stresszel járhat. Nem tudja, hogy ezúttal végleges otthonra talált-e, vagy csak egy újabb állomásra érkezett a bizonytalanságban. A sikeres összecsiszolódáshoz tudatosságra, empátiára és rengeteg időre van szükség mindkét fél részéről.
Az első napok a megfigyelésről szólnak
Amikor az új családtag átlépi a küszöböt, az első és legfontosabb feladatunk, hogy békét és nyugalmat biztosítsunk számára. Ne akarjuk azonnal körbevezetni az összes rokonnál, és ne hívjuk át a barátokat sem, hogy megmutassuk a jövevényt. Hagyjuk, hogy a saját tempójában fedezze fel a lakást, szaglássza körbe a bútorokat és találja meg a saját fekhelyét. Ez az időszak az alapvető bizalom kiépítésének alapköve.
Érdemes már előre kijelölni egy csendes sarkot, ahol a kutya zavartalanul pihenhet, ha túl soknak érzi az ingereket. Figyeljük meg a testbeszédét: a behúzott farok, a hátracsapott fülek vagy a folyamatos nyalogatás mind a szorongás jelei lehetnek. Ne kényszerítsük az érintkezést, ha elhúzódik, inkább várjuk meg, amíg ő kezdeményez közeledést. A legtöbb kutya néhány nap után magától is elkezd érdeklődni a gazdik iránt.
Fontos, hogy az első hetekben kerüljük a nagy zajjal járó tevékenységeket, például a porszívózást vagy a hangos zenehallgatást. A hirtelen mozdulatok és az emelt hangszín ijesztő lehet egy olyan állatnak, akinek a múltjáról keveset tudunk. Teremtsünk számára egy kiszámítható, biztonságos burkot, ahol nincsenek váratlan események. Ebben a fázisban a kevesebb néha valóban több.
A kiszámíthatóság jelenti a legnagyobb biztonságot
A menhelyi élet után a szabadság és a tágas terek ijesztőek lehetnek, ezért a napi rutin kialakítása kulcsfontosságú. A kutyák imádják a rendszert, mert ez segít nekik megérteni a világ működését. Ha mindig ugyanabban az időpontban kap enni, és a séták is fix órákhoz kötődnek, hamarabb megnyugszik a szervezete. A kiszámíthatóság csökkenti a kortizolszintet, és segít az állatnak abban, hogy ne legyen állandó készültségben.
A rutin nemcsak az etetésre, hanem a pihenésre is vonatkozik. Jelöljük ki a nap folyamán azokat az időszakokat, amikor mindenki elcsendesedik a házban. Ez segít a kutyának megtanulni, hogy mikor van játékidő, és mikor kell neki is kikapcsolnia. Egy jól felépített napirenddel megelőzhetjük a későbbi viselkedési problémák jelentős részét.
Türelemmel a szobatisztaság és a szabályok felé
Még egy korábban szobatiszta kutya esetében is előfordulhatnak balesetek az első hetekben a stressz miatt. Soha ne büntessük meg ilyenkor, hiszen azzal csak tovább növeljük benne a félelmet és a bizonytalanságot. Ehelyett dicsérjük meg látványosan, ha kint végzi el a dolgát, és legyünk résen a jeleknél. A gyakori, rövid séták segítenek abban, hogy hamar rögzüljön az új helyen is a helyes viselkedés.
A szabályokat az első naptól kezdve érdemes következetesen betartatni, de csak kedvesen és határozottan. Ha nem szeretnénk, hogy a kanapén aludjon, ne engedjük fel oda csak azért, mert most még sajnáljuk a múltja miatt. A következetlenség összezavarja az állatot, és nehezebbé teszi a beilleszkedést. A dicséret alapú nevelés mindig célravezetőbb, mint a tiltás.
A tanítás során használjunk jutalomfalatokat és sok-sok pozitív megerősítést. Kezdjük a legegyszerűbb vezényszavakkal, és ne várjunk el tőle azonnal tökéletes engedelmességet. Minden apró sikerért járjon a jutalom, legyen az egy simogatás vagy egy kedves szó. Ez a közös munka nemcsak fegyelmet tanít, hanem elmélyíti a gazda és a kutya közötti érzelmi kötődést is.
Ne feledjük, hogy minden állat más tempóban fejlődik. Van, aki két nap alatt otthon érzi magát, és van, akinek hónapokra van szüksége a teljes feloldódáshoz. Legyünk türelmesek önmagunkkal és a kutyával is ebben a folyamatban. A befektetett energia végül kamatostul megtérül majd.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni
Néha előfordulhat, hogy a legnagyobb igyekezet ellenére is olyan problémák merülnek fel, amelyeket egyedül nem tudunk megoldani. Ilyen lehet az extrém szeparációs szorongás, az agresszió vagy a mélyről jövő félelem bizonyos tárgyaktól vagy helyzetektől. Ne tekintsük kudarcnak, ha ilyenkor kutyatréner vagy viselkedésterapeuta segítségét kérjük. Egy külső, szakavatott szemlélő gyakran olyan összefüggéseket is meglát, amelyek felett mi elsiklunk.
A korai beavatkozás megelőzheti, hogy a rossz beidegződések elmélyüljenek és kezelhetetlenné váljanak. A kutyaiskola vagy egy egyéni konzultáció nemcsak az állatnak, hanem nekünk is magabiztosságot ad a mindennapokhoz. A közös tanulás során megtanuljuk „olvasni” a kutyánkat, ami a harmonikus együttélés záloga. Egy jó szakember segít abban, hogy a menhelyi múlt csak egy távoli emlék maradjon, és a kutya teljes értékű, boldog családtaggá válhasson.
Az örökbefogadás egy hosszú utazás kezdete, amely tele van kihívásokkal, de még több örömmel. Ha megadjuk a kutyának a szükséges időt és türelmet, egy olyan társat kapunk, aki hálájával és szeretetével minden nehézséget elfeledtet. A legfontosabb, hogy soha ne adjuk fel, hiszen a bizalom, amit egy bántalmazott vagy elhagyott állattól kapunk, az egyik legértékesebb dolog a világon.
