Az első közös út az állatorvoshoz mérföldkő minden gazdi és kiskedvenc életében. Gyakran azonban több izgalommal jár a dolog, mint amennyit valójában érdemelne a helyzet. Ha jól csináljuk, az orvosi rendelő nem a félelem, hanem a biztonság helyszíne lesz.
A hordozó és az autóhoz szoktatás alapjai
Sokan követik el azt a hibát, hogy a hordozót csak akkor veszik elő a kamrából, amikor indulni kell. Ilyenkor az állat azonnal összeköti a tárgyat a bezártsággal és a bizonytalansággal. Hagyjuk elöl a boxot a lakásban, tegyünk bele puha takarót és néha egy-egy jutalomfalatot is.
Az autóúthoz is fokozatosan kell hozzászoktatni a kutyát vagy a macskát. Kezdjük rövid, pár perces körökkel, amelyek végén mindig játék vagy séta várja őket. Ne az orvosi rendelő legyen az első és egyetlen célpont, ahová kocsival megyünk. Így a motorhang nem vált ki azonnali menekülési reflexet az állatból.
Vizsgálati rituálék a nappali közepén
Az állatorvosnál idegen kezek fogják érinteni a mancsokat, a füleket és a farkat. Érdemes ezt otthon, nyugodt körülmények között elkezdeni gyakorolni a hétköznapok során. Simogatás közben nézzünk bele óvatosan a fülükbe, emeljük meg a szájszélt, vagy tapogassuk végig alaposan a pocakjukat. Ha az állat hagyja magát és nyugodt marad, azonnal dicsérjük meg és adjunk neki finomságot. Ez a fajta tréning segít abban, hogy a valódi vizsgálat ne legyen számára tolakodó vagy ijesztő.
A kistestű állatokat érdemes néha asztalra tenni, hiszen az orvosnál is ez fog történni. Természetesen vigyázzunk a biztonságukra, és soha ne hagyjuk őket magukra a magasban. Ha megszokják a megemelt felületet, nem fognak pánikba esni a rendelőben sem.
Ne feledkezzünk meg a szokatlan hangokról sem, amik egy rendelőben érhetik az állatot. Otthon bekapcsolhatjuk a hajszárítót vagy a porszívót távolabbról, hogy szokja a monoton zúgást. Az elektromos hajvágó hangja például hasonlít az ultrahangos készülékéhez vagy a nyírógépéhez. Ha ezekre nem reagál félelemmel, a rendelői gépek sem fogják annyira megriasztani a későbbiekben. Dicsérjük meg minden alkalommal, amikor nyugodtan szemléli a furcsa eseményeket.
A látogatás időzítése és a helyszín megismerése
Ha tehetjük, kérjünk időpontot egy kevésbé zsúfolt napszakra, hogy elkerüljük a tömött várótermet. A sok idegen szag és a többi feszült állat jelenléte feleslegesen növeli kedvencünk stressz-szintjét. Néhány rendelőben lehetőség van úgynevezett ismerkedős látogatásra is, ahol csak bemegyünk, kapunk egy simogatást, és távozunk. Ez segít rögzíteni az állatban, hogy a hely nem egyenlő a fájdalommal.
Érdemes olyan orvost választani, aki türelmes és láthatóan ért az állatok nyelvén. Egy durva mozdulat vagy egy túl hangos szó hetekre visszavetheti a kölyök fejlődését. Olvassunk véleményeket az interneten, vagy kérdezzünk körbe az ismerősi körben a tapasztalatokról. A bizalmi légkör kialakítása alapvető fontosságú mind a gazdi, mind az állat számára.
Pozitív élmények a váróteremben és a vizsgálóban
Vigyük magunkkal kedvencünk legkedvesebb játékát vagy egy rágcsálnivalót, ami hosszú időre leköti a figyelmét. A várakozás percei alatt próbáljunk meg interakcióba lépni vele, ne csak a telefonunkat nyomkodjuk feszülten a széken ülve. Beszéljünk hozzá halkan, nyugtató hangon, és jutalmazzuk a csendes viselkedést. Ha kutyáról van szó, gyakorolhatunk pár egyszerű trükköt is a figyelemelterelés érdekében a többi gazdi között. A macskák esetében a hordozó letakarása egy vékony kendővel sokat segíthet a biztonságérzet növelésében. Az ingerszegény környezet ilyenkor kifejezetten előnyös a számukra.
Amikor bekerülünk a vizsgálóba, ne kapkodjunk és ne szorítsuk le durván az állatot az asztalon. Bízzunk az asszisztensek és az orvos szakértelmében, hiszen ők pontosan tudják, hogyan kell szakszerűen fogni a pácienst. Maradjunk az állat látóterében, hogy érezze a folyamatos jelenlétünket és a támogatásunkat. A vizsgálat közben adott apró falatkák csodákra képesek a figyelem elterelésében.
A gazdi kisugárzása a legfontosabb fegyver
Az állatok hihetetlen pontossággal olvassák a testbeszédünket és érzik a pulzusunk megváltozását. Ha mi magunk is idegesek vagyunk a vizsgálat miatt, ők ezt azonnal átveszik és tükrözik. Igyekezzünk tudatosan lassítani a mozdulatainkon és mélyeket lélegezni a rendelőben.
Ne vigyük túlzásba a sajnálkozó hangnemet, mert azzal csak megerősítjük bennük, hogy valódi baj van. Inkább legyünk határozottak és vidámak, mintha csak egy átlagos kaland lenne a napunkban. A látogatás végeztével ne rohanjunk azonnal haza, tegyünk egy rövid sétát a környéken vagy játsszunk egy nagyot a parkban. Ez segít levezetni a felgyülemlett adrenalint és pozitív lezárást ad az élménynek. A türelem és a következetesség biztosan meghozza a gyümölcsét a későbbi évek során.
Hosszú távon rengeteg energiát és aggodalmat spórolhatunk meg, ha már az elején hangsúlyt fektetünk a szocializációra. Egy nyugodt pácienssel az orvos is alaposabb munkát tud végezni, ami közvetlenül hozzájárul kedvencünk egészségéhez.
