Sokan vágynak arra, hogy meglévő macskájuk mellé egy újabb társat hozzanak haza, remélve, hogy a két állat hamarosan elválaszthatatlan barát lesz. A valóságban azonban a macskák területvédő állatok, és a hirtelen betoppanó idegent gyakran fenyegetésnek érzik. A sikeres összeszoktatás nem napok, hanem inkább hetek kérdése, és rengeteg türelmet igényel a gazdi részéről. Ha jól csináljuk, a kezdeti fújásokat és morgásokat lassan felváltja a kíváncsiság, majd az elfogadás.
Készítsük elő a terepet az érkezés előtt
Mielőtt az új jövevény átlépné a küszöböt, fontos, hogy kijelöljünk számára egy külön helyiséget. Ez a szoba lesz a biztonságos bázisa, ahol minden szükséges felszerelést megtalál, az alomtálcától az etetőtálig. A régi macskánknak így nem kell azonnal osztozkodnia a teljes életterén, ami csökkenti a stressz-szintjét. Ebben a fázisban a két állat még egyáltalán nem találkozhat szemtől szemben.
Érdemes beszerezni olyan párologtatókat vagy spray-ket, amelyek szintetikus nyugtató feromonokat bocsátanak ki. Ezek a készítmények segítenek abban, hogy mindkét állat ellazultabb állapotba kerüljön a kritikus időszakban. A macskák számára a biztonságérzetet a megszokott rutin jelenti, ezért a régi kedvencünk etetési és játékidején ne változtassunk. A stabilitás segít neki megérteni, hogy az új jövevény nem borítja fel az ő megszokott világát.
A külön szoba ajtaja maradjon zárva, de a macskák már ezen keresztül is érezni fogják egymás jelenlétét. Hallhatják a másik motoszkálását, ami az első lépés a távoli ismerkedés felé. Ne sürgessük a folyamatot, hagyjuk, hogy az új cica felfedezze a saját kis birodalmát. Ha már magabiztosan mozog a szobájában, továbbléphetünk a következő szakaszra.
A szagok ereje a megismerkedés első fázisában
A macskák világában az illatok sokkal fontosabbak, mint a látvány, ezért a cserekereskedelmet a szagokkal kell kezdeni. Vegyünk egy tiszta zoknit vagy rongyot, és dörzsöljük át vele az új cica pofiját, majd tegyük ezt a tárgyat a régi macska kedvenc pihenőhelyére. Ugyanezt végezzük el fordítva is, hogy mindkét állat megismerhesse a másik egyedi illatprofilját. Ha az állatok nem fújnak a rongyra, hanem kíváncsian szaglásszák, az egy nagyon pozitív jel.
A következő lépés a helyszínek felcserélése lehet, anélkül, hogy az állatok találkoznának. Engedjük ki az új cicát a lakás többi részébe, miközben a régit bezárjuk az új jövevény szobájába egy rövid időre. Így mindketten alaposan körbeszaglászhatják a másik felségterületét biztonságos körülmények között. Ez a módszer segít abban, hogy a lakás közös területei már ne legyenek ismeretlenek az új jövevény számára. Ismételjük meg ezt naponta többször is, amíg mindkét fél teljesen természetesen nem viselkedik a másik szagnyomai között.
Az első találkozás legyen rövid és ellenőrzött
Amikor már mindkét macska nyugodt, eljöhet a vizuális kapcsolat ideje, de csak korlátozott módon. Használhatunk egy gyerekrácsot az ajtóba, vagy csak résnyire nyissuk ki az ajtót, hogy lássák egymást, de ne tudjanak egymásnak ugrani. Az első ilyen pillanatokban maradjunk a közelben, és legyünk készen a beavatkozásra, ha elszabadulnának az indulatok. Egy kevés fújás vagy morgás ilyenkor még teljesen normális reakció.
A vizuális ismerkedést mindig kössük valamilyen pozitív dologhoz, például az etetéshez. Helyezzük az etetőtálakat a rács vagy az ajtó két oldalára, de tisztes távolságba egymástól. Ha az állatok evés közben látják egymást, az agyukban a másik jelenléte össze fog kapcsolódni a finom falatok élményével. Idővel fokozatosan csökkenthetjük a távolságot a két tál között.
Ne hagyjuk őket túl sokáig összezárva ebben a fázisban sem. Elég napi néhány perc, amit aztán fokozatosan növelhetünk a reakcióik függvényében. Ha bármelyikük túlzottan feszültté válik, azonnal szakítsuk meg a találkozót és térjünk vissza az előző lépéshez. A türelem itt tényleg kifizetődik, mert egy rosszul sikerült első élmény hetekkel vetheti vissza a folyamatot.
Figyeljük meg, hogyan reagálnak a rácson keresztüli játékra. Próbáljunk meg egy madzagos játékot mozgatni úgy, hogy mindketten lássák, de ne tudjanak összeveszni rajta. Ha elkezdenek közösen, de mégis külön a játékra figyelni, az azt jelenti, hogy a figyelmük már nem kizárólag a „betolakodóra” irányul. Ez a mentális váltás kulcsfontosságú a békés együttéléshez.
Figyeljük a testbeszédet és adjunk időt a megnyugvásra
A macskák kommunikációja rendkívül finom jelekből áll, amiket nekünk, gazdiknak meg kell tanulnunk értelmezni. A lapuló fülek, a tág pupillák és a merev testtartás mind a félelem vagy az agresszió jelei. Ezzel szemben a lassú pislogás és a laza faroktartás azt üzeni, hogy az állat kezdi biztonságban érezni magát. Soha ne büntessük meg a macskát, ha fúj a másikra, hiszen ez csak a bizonytalanságának a kifejezése.
Ha a két állat között fizikai konfliktus alakulna ki, soha ne puszta kézzel nyúljunk közéjük. Egy hangos taps vagy egy közéjük dobott puha párna elég lehet ahhoz, hogy kizökkentsük őket a harcból. Ilyenkor azonnal válasszuk szét őket, és adjunk nekik több órát vagy akár egy egész napot a teljes megnyugvásra. A macskák stresszhormon szintje lassan csökken, így a kapkodás csak rontana a helyzeten.
Teremtsünk közös pozitív élményeket a jutalomfalatokkal
Amikor már eljutunk odáig, hogy rács nélkül is egy helyiségben lehetnek, a figyelmünket osszuk meg igazságosan. Ne hanyagoljuk el a régi macskát az új kiscica miatt, sőt, ő kapjon először enni és őt simogassuk meg először. Ezzel megelőzhetjük a féltékenységet és megerősíthetjük a pozícióját a családban. A közös játékidő legyen a nap fénypontja, ahol mindketten kapnak jutalomfalatokat a békés viselkedésért.
Fontos, hogy a lakásban több „menekülési útvonal” és magaslati pont legyen. A macskák nagyobb biztonságban érzik magukat, ha a magasból szemlélhetik az eseményeket, vagy ha tudják, hogy van hová elhúzódniuk. Ha mindenki el tud vonulni a saját kis sarkába, kevesebb lesz a súrlódás a közös tereken. Biztosítsunk több alomtálcát is, a szabály szerint eggyel többet, mint ahány macskánk van.
Végül ne feledjük, hogy nem minden macskapárosból lesznek egymást tisztogató legjobb barátok. Előfordulhat, hogy a végeredmény csupán egy udvarias semlegesség lesz, ahol békében élnek egymás mellett. Ez is sikeres összeszoktatásnak számít, hiszen a lényeg a stresszmentes környezet megteremtése. Figyeljük kedvenceinket, és hagyjuk, hogy ők diktálják a barátkozás tempóját.
Az összeszoktatás tehát egy hosszú utazás, amelynek során a gazdi a közvetítő szerepét tölti be. Ha nem várjuk el az azonnali csodát, és tiszteletben tartjuk a macskák természetes igényeit, nagy eséllyel harmonikus otthont teremthetünk. A legfontosabb eszközünk a megfigyelés és a végtelen nyugalom, amit az állatok is megéreznek majd.
