Sokan emlékszünk még azokra a gyerekkori délutánokra, amikor órákra el tudtunk merülni egy-egy izgalmas történetben, és észre sem vettük, ahogy ránk sötétedett. Felnőttként azonban a munka, a háztartás és a végtelen digitális zaj mellett gyakran érezzük úgy, hogy az olvasás luxussá vált. Hiába tornyosulnak az ígéretes kötetek az éjjeliszekrényünkön, este sokszor már csak a telefonunk görgetésére marad energiánk. Pedig a könyvek nyújtotta mentális kikapcsolódás és stresszcsökkentés ma fontosabb lenne, mint valaha.
Ne várjunk a tökéletes körülményekre és a végtelen szabadidőre
Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha azt gondoljuk, hogy az olvasáshoz órákra és teljes zavartalanságra van szükség. A modern élet ritmusa ritkán adja meg ezt a fajta luxust, így ha csak a nyaralásra tartogatjuk a könyveket, évente alig néhányat fogunk kiolvasni. Érdemesebb inkább a „mikro-olvasás” technikáját alkalmazni a mindennapokban. Vigyük magunkkal a választott kötetet mindenhová, és használjuk ki az üresjáratokat. Akár a buszon ülünk, akár a fogorvosi váróban várakozunk, tíz perc is értékes lehet.
Meglepő, de ha naponta csak háromszor tíz percet olvasunk, az egy hét alatt már több mint három órát jelent. Ez az idő bőven elegendő ahhoz, hogy haladjunk a cselekménnyel és fenntartsuk az érdeklődésünket. Ne érezzük azt, hogy „nem éri meg” kinyitni a könyvet csak néhány oldal erejéig. A rendszeresség sokkal fontosabb, mint az egyszerre elolvasott mennyiség.
A rutin kialakításához keressünk olyan fix pontokat a napunkban, amikhez hozzákapcsolhatjuk ezt a tevékenységet. Ez lehet a reggeli kávé mellé szánt öt perc vagy az ebédidő utolsó szakasza is. A lényeg, hogy ne az alkalmat keressük, hanem teremtsük meg azt az apró résekben. Idővel ezek a rövid szakaszok összeadódnak, és újra az életünk részévé válik a betűk világa.
Válasszunk az aktuális mentális állapotunknak megfelelő olvasmányt
Gyakran azért bukunk el az olvasáshoz való visszatérésben, mert túl nagy fába vágjuk a fejszénket. Egy fárasztó munkanap után egy nehéz nyelvezetű klasszikus vagy egy többszáz oldalas történelmi tablókép könnyen elriaszthat minket. Fontos felismerni, hogy az olvasás nem egy vizsga, ahol bizonyítanunk kell a műveltségünket. Nyugodtan válasszunk könnyedebb műfajokat, krimiket vagy rövidebb novellásköteteket, ha éppen kevesebb a mentális kapacitásunk. A sikerélmény, amit egy könyv befejezése ad, segít visszanyerni az önbizalmunkat és a kedvünket a folytatáshoz.
Érdemes olyan témákat keresni, amelyek valóban érdekelnek minket, nem pedig azokat, amikről úgy gondoljuk, hogy „illene” olvasni róluk. Ha a kertészkedés, a pszichológia vagy éppen a gasztronómia a hobbink, kezdjük ezekkel a területekkel. A non-fiction könyvek, vagyis a tényirodalmi művek gyakran rövidebb fejezetekre tagolódnak, ami megkönnyíti a szakaszos haladást. Ne féljünk kísérletezni a stílusokkal, amíg meg nem találjuk azt a hangvételt, ami beszippant. Ha egy könyv már az első harminc oldalon nem kelti fel az érdeklődésünket, ne erőltessük tovább. Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan szövegekkel küzdjünk, amik nem adnak nekünk semmit.
Engedjük el bátran azokat a könyveket amik nem fognak meg minket
A „be nem fejezett könyv” miatti bűntudat az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy aktív olvasókká váljunk. Sokan érzik úgy, hogy ha egyszer elkezdték, kötelező végigolvasniuk az adott művet, még akkor is, ha unják. Ez a kényszer azonban hamar elmegy az ember kedvét az egésztől, és inkább választjuk a tévézést. Tanuljuk meg büntetlenül félretenni azt, ami nem működik számunkra.
A könyvespolcunk nem egy dicsőségfal, hanem egy eszköztár a szórakozáshoz és a fejlődéshez. Ha egy történet nem rezonál velünk, adjuk tovább valakinek, akit érdekelhet, vagy vigyük el egy antikváriumba. Ezzel helyet szabadítunk fel az új élményeknek.
Sokan tartanak attól is, hogy egyszerre több könyvbe is belekezdjenek, pedig ez kifejezetten hasznos lehet. Tarthatunk egy komolyabb művet az íróasztalunkon a hétvégi elmélyüléshez, és egy könnyedebb papírfedelűt a táskánkban az utazáshoz. Így mindig az aktuális hangulatunkhoz és környezetünkhöz választhatunk olvasnivalót. Ez a rugalmasság segít abban, hogy ne kényszernek, hanem lehetőségnek érezzük a könyv kézbe vételét. Próbáljuk ki ezt a módszert, és látni fogjuk, mennyivel könnyebb lesz fenntartani a lendületet.
Az olvasási napló vezetése is sokat segíthet a motiváció megtartásában. Nem kell hosszú kritikákra gondolni, elég csak a címeket és a befejezés dátumát feljegyezni egy füzetbe. Látni a listát a már elolvasott könyvekről elégedettséggel tölti el az embert. Ez a kis visszacsatolás emlékeztet minket arra, hogy haladunk a célunk felé. Akár online közösségekhez is csatlakozhatunk, ahol másokkal is megoszthatjuk az élményeinket.
Alakítsunk ki olyan apró rituálékat amik segítik az elmélyülést
Bár bárhol lehet olvasni, sokat segít, ha otthonunkban kijelölünk egy kényelmes sarkot erre a célra. Egy jó lámpa, egy puha takaró vagy egy dedikált fotel jelzést küld az agyunknak, hogy itt az ideje a lelassulásnak. Ezek a külsőségek segítenek abban, hogy gyorsabban át tudjunk szellemülni. Teremtsünk olyan környezetet, ahol szívesen töltünk el időt. Még ha csak tizenöt percünk van is, egy csésze tea mellett ez az idő minőségi pihenéssé válik.
A legnagyobb zavaró tényező napjainkban egyértelműen az okostelefon, ami folyamatosan követeli a figyelmünket. Ha olvasni szeretnénk, tudatosan tegyük a telefont egy másik helyiségbe vagy legalább némítsuk le az értesítéseket. Az agyunknak szüksége van néhány percre, hogy átálljon a rövid, töredezett információk befogadásáról a hosszabb szövegekre. Ha nincs ott a kísértés, hogy „csak egy pillanatra” ránézzünk az üzeneteinkre, sokkal mélyebben bele tudunk helyezkedni a történetbe. Ez a digitális méregtelenítés önmagában is jótékony hatással van az idegrendszerünkre.
Végül ne felejtsük el, hogy az olvasás közösségi élmény is lehet. Beszélgessünk a barátainkkal arról, ki mit olvas éppen, vagy kérjünk tőlük ajánlásokat. A személyes ajánlások gyakran sokkal célravezetőbbek, mint a toplisták böngészése. Ha tudjuk, hogy valakivel később megvitathatjuk a cselekményt, az extra motivációt ad a folytatáshoz. Az olvasás nem magányos tevékenység, hanem egy kapu, ami más emberek gondolataihoz és világaihoz vezet el minket.
A könyvek világa bárki számára nyitva áll, csak újra meg kell találnunk a hozzá vezető ösvényt a mindennapok sűrűjében. Nem versenyfutásról van szó, és nincsenek elvárt kvóták, amiket teljesítenünk kellene. A cél csupán annyi, hogy újra felfedezzük azt az örömöt és nyugalmat, amit egy jól megírt mondat vagy egy izgalmas fordulat képes adni. Kezdjük el ma, akár csak két oldallal, és hagyjuk, hogy a történetek szép lassan visszaköltözzenek az életünkbe.
